2014 év végén merült fel bennem az a gondolat, hogy a naponta frissülő verses napló és a limerickek mellett némi prózai táplálékra is számot tarthat a nagyérdemű. A sirám és a sanyar nem különösebben köti le az embereket, köztük engem sem, ezért úgy döntöttem, hogy alapvetően humoros hangvételű rövid írásokkal igyekszem a lét elviselhetetlenségén javítani. Reményeim szerint ez többé-kevésbé sikerült is. Magam is elégedetten konstatáltam, hogy sikerült a korábbi ígéretemnek megfelelő vállalást teljesítenem. Azt is tapasztaltam azonban, hogy némelyik írásom - na jó a nagy többsége - megállná a helyét akár a rádiókabaréban is, vagy más olyan felületen, amelynek nem titkolt szándéka a nevettetés.
Ez különösen felemelő érzéssel töltött el, de a másik szemem sírt, mivel arra is rá kellett döbbennem, hogy a nem túl magasra tett lécet nem is volt olyan nehéz átugranom és ez siralmas a “szakmára” nézve.
Nem akartam és most sem akarok király lenni félszeműként a vakok között. A munkám minőségének legfőbb ellenőre én vagyok. Én magam pedig egyre inkább nem bocsájtottam meg magamnak a gyengébb - fáradtan, munka mellett, után, (közben) megírt - szövegeket és be kellett látnom, hogy ha nem is most azonnal, de hosszabb távon ez a vállalhatatlanság szintjére fog süllyedni. Egészen egyszerűen nem engedhetem meg magamnak ezt az elhajlást, ezért úgy döntöttem, hogy a munkavégzés ütemén változtatást eszközölök, ami reményeim szerint a minőség fenntartásához, sőt emeléséhez fog vezetni.
Naponta frissülve tehát nem fognak találkozni humoros, vagy annak szánt írásaimmal, de időről időre visszatérően publikálni fogok egy gyűjteményt - reményeim szerint folyóirat formájában - ami tartalmazni fog néhány jól sikerült írást. Ebben a “lapban” persze lesznek más műnemben megírt írások is, hosszabb-rövidebb szövegek, elemzések, recenziók és még, amit megvalósítani képes leszek.
Amennyiben egy jelentősebb bázist sikerül képeznem humoreszkjeimből - és úgy általában más írásos munkáimból - úgy azt kötetbe rendezve tervezem megjelentetni, mint ahogyan azt tettem idáig is. Úgy gondolom, hogy eddig sem alakítottam úgy az árakat, hogy megfizethetetlenek legyenek könyveim és ezt a jövőben sem tervezem.
A verses naplóm vezetése és a limerickek megjelentetése továbbra is napi rendszerességű marad, így bőven marad a tisztelt olvasónak mit majszolnia a reggeli kávé közben.
A támogató olvasói közreműködést köszönöm.
Utószó gyanánt
Ez különösen felemelő érzéssel töltött el, de a másik szemem sírt, mivel arra is rá kellett döbbennem, hogy a nem túl magasra tett lécet nem is volt olyan nehéz átugranom és ez siralmas a “szakmára” nézve.
Nem akartam és most sem akarok király lenni félszeműként a vakok között. A munkám minőségének legfőbb ellenőre én vagyok. Én magam pedig egyre inkább nem bocsájtottam meg magamnak a gyengébb - fáradtan, munka mellett, után, (közben) megírt - szövegeket és be kellett látnom, hogy ha nem is most azonnal, de hosszabb távon ez a vállalhatatlanság szintjére fog süllyedni. Egészen egyszerűen nem engedhetem meg magamnak ezt az elhajlást, ezért úgy döntöttem, hogy a munkavégzés ütemén változtatást eszközölök, ami reményeim szerint a minőség fenntartásához, sőt emeléséhez fog vezetni.
Naponta frissülve tehát nem fognak találkozni humoros, vagy annak szánt írásaimmal, de időről időre visszatérően publikálni fogok egy gyűjteményt - reményeim szerint folyóirat formájában - ami tartalmazni fog néhány jól sikerült írást. Ebben a “lapban” persze lesznek más műnemben megírt írások is, hosszabb-rövidebb szövegek, elemzések, recenziók és még, amit megvalósítani képes leszek.
Amennyiben egy jelentősebb bázist sikerül képeznem humoreszkjeimből - és úgy általában más írásos munkáimból - úgy azt kötetbe rendezve tervezem megjelentetni, mint ahogyan azt tettem idáig is. Úgy gondolom, hogy eddig sem alakítottam úgy az árakat, hogy megfizethetetlenek legyenek könyveim és ezt a jövőben sem tervezem.
A verses naplóm vezetése és a limerickek megjelentetése továbbra is napi rendszerességű marad, így bőven marad a tisztelt olvasónak mit majszolnia a reggeli kávé közben.
A támogató olvasói közreműködést köszönöm.
Utószó gyanánt
RSS Feed