Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Az ismeretlen szerző elmeséli miért fejezi be négy hónap után az "Ez már fáj ...!" rovat publikálását

1/5/2015

0 Comments

 
2014 év végén merült fel bennem az a gondolat, hogy a naponta frissülő verses napló és a limerickek mellett némi prózai táplálékra is számot tarthat a nagyérdemű. A sirám és a sanyar nem különösebben köti le az embereket, köztük engem sem, ezért úgy döntöttem, hogy alapvetően humoros hangvételű rövid írásokkal igyekszem a lét elviselhetetlenségén javítani. Reményeim szerint ez többé-kevésbé sikerült is. Magam is elégedetten konstatáltam, hogy sikerült a korábbi ígéretemnek megfelelő vállalást teljesítenem. Azt is tapasztaltam azonban, hogy némelyik írásom - na jó a nagy többsége - megállná a helyét akár a rádiókabaréban is, vagy más olyan felületen, amelynek nem titkolt szándéka a nevettetés.

Ez különösen felemelő érzéssel töltött el, de a másik szemem sírt, mivel arra is rá kellett döbbennem, hogy a nem túl magasra tett lécet nem is volt olyan nehéz átugranom és ez siralmas a “szakmára” nézve.

Nem akartam és most sem akarok király lenni félszeműként a vakok között. A munkám minőségének legfőbb ellenőre én vagyok. Én magam pedig egyre inkább nem bocsájtottam meg magamnak a gyengébb - fáradtan, munka mellett, után, (közben) megírt - szövegeket és be kellett látnom, hogy ha nem is most azonnal, de hosszabb távon ez a vállalhatatlanság szintjére fog süllyedni. Egészen egyszerűen nem engedhetem meg magamnak ezt az elhajlást, ezért úgy döntöttem, hogy a munkavégzés ütemén változtatást eszközölök, ami reményeim szerint a minőség fenntartásához, sőt emeléséhez fog vezetni.

Naponta frissülve tehát nem fognak találkozni humoros, vagy annak szánt írásaimmal, de időről időre visszatérően publikálni fogok egy gyűjteményt - reményeim szerint folyóirat formájában - ami tartalmazni fog néhány jól sikerült írást. Ebben a “lapban” persze lesznek más műnemben megírt írások is, hosszabb-rövidebb szövegek, elemzések, recenziók és még, amit megvalósítani képes leszek.

Amennyiben egy jelentősebb bázist sikerül képeznem humoreszkjeimből - és úgy általában más írásos munkáimból - úgy azt kötetbe rendezve tervezem megjelentetni, mint ahogyan azt tettem idáig is. Úgy gondolom, hogy eddig sem alakítottam úgy az árakat, hogy megfizethetetlenek legyenek könyveim és ezt a jövőben sem tervezem.

A verses naplóm vezetése és a limerickek megjelentetése továbbra is napi rendszerességű marad, így bőven marad a tisztelt olvasónak mit majszolnia a reggeli kávé közben.

A támogató olvasói közreműködést köszönöm.

Utószó gyanánt

0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2016
    May 2015
    March 2015
    February 2015
    November 2014
    March 2014
    November 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012

    Címkék

    All
    Anonimitás
    Apostol
    Folyóirat
    írás
    író
    Irodalom
    Költő
    Könyvkiadás
    Magánkiadás
    öninterjú
    Próza
    Vers

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.