Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Visszaemlékezés

10/2/2015

0 Comments

 
Mire emlékszem a kocsonyafarsangból.
Egy kicsit hasogat a fejem, de összeszedem magam és igyekszem felidézni mi is történt A kocsonyafarsangon.
Az elmúlt két, vagy inkább három, de lehet négy nap alatt remek programok voltak: Somló Tamás. De akadt legalább négy, vagy három, de az is lehet, hogy két koncert, ami nem playback volt, de azokra nem emlékszem, mert akkor éppen ittunk. Meg előtte és utána is. Meg helyette is. Aztán akadt még tömeg, meg némi ricsaj, fülsiketítő lárma, de mindez csak azért, mert sikerült az egész hóbelevancot beszorítani egy zsebkendőnyi területre, de legalább a belváros szívébe, amennyiben van neki olyan.
Volt sok árus, aki bóvlikat, meg kacatokat árult, de az aranyáron. Többnyire az ő méregdrágán kibérelt bódéjaik miatt nem lehetett se gyalog, se villamossal közlekedni. De ki a csoda akarna olyankor villamosozni, ha ilyen isteni a buli! Az esélyegyenlőséget formálisan megteremtették, hiszen parkolni sem lehetett. De volt helyette elviselhetetlenül hangos zene, meg tömeg. Ja, hogy ezt már írtam? Biztos azért nem emlékszem, mert ittam. Nem sokat, mert piszok árak voltak, de rengeteget, mert már otthon elkezdtem alapozni a tablettásból. Mégis csak kellett valamit tennem a hideg ellen. Na ugye, ugye?!
Aztán volt még – Britney Spears – ja ő nem volt, csak jó lett volna, ha ehe, ehe …, de nem ért rá, mert Pécsett csokifesztivál volt. Talán ott lépett fel. Finnyás a kicsike, nem bírja a zsúfoltságot, az üvöltő playbacket, hamis ráénekléssel. Ja és ott biztos nem terelték el a forgalmat, de a villamos ott sem járt, igaz ott nincs is villamos.
Itt meg nem volt kocsonya. De legalább ittunk egy jót, vagy kettőt, vagy négyet,…már nem emlékszem.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.