Ma esett a hó.
Jobb későn,mint soha, de ha már nem teremtett fehér karácsonyt, szép szilvesztert és úgy általában telet, akkor már esett volna annyi, hogy ki sem tudtunk volna menni az ajtón. De nem erőltette meg magát és nem esett sportolásra alkalmas mennyiség, vagy a fene sem tudja, mert úgy csúszkáltam a kocsival az úton, mintha … mintha a jól megszokott, letakarítatlan utakon egy olimpiai bajnok szánkóversenyző lettem volna.
Az utakon máskülönben kifejezetten kevés hó volt. Ezen a helyzeten városszerte többen igyekeztek javítani. Seperték, túrták a havat le a járdáról rá az úttestre. Hólapát ugyanolyan dolgosan mozgott, mint a vesszőseprű, vagy csak egyszerűen a cirok és meg is lett az eredménye. Az eljárt hó mindenhol pótlódott, itt-ott megolvadt, de aggodalomra semmi ok, mert ez mind szépen le fog fagyni és, ha egy csepp szerencsénk lesz a jégbordákat finom, puha porhó fogja az avatatlan szemek (lásd bővebben: közlekedésben résztvevők) elrejteni. Micsoda móka is lesz az hajnalban!
Bele sem merek gondolni, hogy ha esetleg nem az útra hánynák a havat, hanem kisebb-nagyobb kupacokba sepernék, lapátolnák össze, akkor annak micsoda be nem látható következményei lennének. Például nem csúszna meg annyi – vagy lehet, hogy egyetlen – autó sem, így az esélye is csökkenne, hogy a járdára felszaladva ártatlan gyalogosokban tegyen kárt. Lehet, hogy a zebrák előtt még a legvehemensebb vezető autóvezetők is képesek lennének megállni, nem beszélve arról, hogy a zebra is látható maradna. Tudom, tudom az bizony táblával is jelezve van, de bizony akadnak olyan útburkolati jelek, amelyek nincsenek. Nos, ezek mind-mind láthatóak lennének. A járdaszigetek mellett lehetne parkolni úgy, hogy a többi közlekedőt ez nem zavarná, a kukásautó is eljutna a célhoz. Milyen szép is lenne!
Azonban azt is el tudom képzelni, hogy a közútkezelő, városüzemeltetésért felelős, a télre mindig alaposan felkészült munkatársai egyszer az életben időben és kellő hatékonysággal tennék a dolgukat, megfosztva a fentiekben ecsetelt mókától a népeket. De valljuk be, erre vajmi kevés esély is van.
Ungarn bleibt Ungarn!
Jobb későn,mint soha, de ha már nem teremtett fehér karácsonyt, szép szilvesztert és úgy általában telet, akkor már esett volna annyi, hogy ki sem tudtunk volna menni az ajtón. De nem erőltette meg magát és nem esett sportolásra alkalmas mennyiség, vagy a fene sem tudja, mert úgy csúszkáltam a kocsival az úton, mintha … mintha a jól megszokott, letakarítatlan utakon egy olimpiai bajnok szánkóversenyző lettem volna.
Az utakon máskülönben kifejezetten kevés hó volt. Ezen a helyzeten városszerte többen igyekeztek javítani. Seperték, túrták a havat le a járdáról rá az úttestre. Hólapát ugyanolyan dolgosan mozgott, mint a vesszőseprű, vagy csak egyszerűen a cirok és meg is lett az eredménye. Az eljárt hó mindenhol pótlódott, itt-ott megolvadt, de aggodalomra semmi ok, mert ez mind szépen le fog fagyni és, ha egy csepp szerencsénk lesz a jégbordákat finom, puha porhó fogja az avatatlan szemek (lásd bővebben: közlekedésben résztvevők) elrejteni. Micsoda móka is lesz az hajnalban!
Bele sem merek gondolni, hogy ha esetleg nem az útra hánynák a havat, hanem kisebb-nagyobb kupacokba sepernék, lapátolnák össze, akkor annak micsoda be nem látható következményei lennének. Például nem csúszna meg annyi – vagy lehet, hogy egyetlen – autó sem, így az esélye is csökkenne, hogy a járdára felszaladva ártatlan gyalogosokban tegyen kárt. Lehet, hogy a zebrák előtt még a legvehemensebb vezető autóvezetők is képesek lennének megállni, nem beszélve arról, hogy a zebra is látható maradna. Tudom, tudom az bizony táblával is jelezve van, de bizony akadnak olyan útburkolati jelek, amelyek nincsenek. Nos, ezek mind-mind láthatóak lennének. A járdaszigetek mellett lehetne parkolni úgy, hogy a többi közlekedőt ez nem zavarná, a kukásautó is eljutna a célhoz. Milyen szép is lenne!
Azonban azt is el tudom képzelni, hogy a közútkezelő, városüzemeltetésért felelős, a télre mindig alaposan felkészült munkatársai egyszer az életben időben és kellő hatékonysággal tennék a dolgukat, megfosztva a fentiekben ecsetelt mókától a népeket. De valljuk be, erre vajmi kevés esély is van.
Ungarn bleibt Ungarn!
RSS Feed