Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Szükséghelyzet

6/3/2015

0 Comments

 
Elromlott a billentyűzetem.
Azt akartam írni kérem és az került a monitorra, hogy adjál. Aztán ekszküzálni szerettem volna magam, de akkor meg olyat írtam, hogy még most is szégyellem. Gondoltam témát váltok, de nem találtam a T betűt, mert nem is volt, ezért mindenhol a Z betűvel helyettesítettem, mert az egy kicsit hasonlít a T-re, mármint abban az értelemben, hogy egyenes vonalakból áll, mégsem Y. Ugyanakkor mássalhangzó, mert ha lehetett volna én bizony mindenhová I betűt írtam volna, de az magán és semmit nem tudtam volna elmondani, amit T-vel szerettem volna, igaz így is, mert Z-meg értelmetlenül hangzott, ráadásul nevetségesen. De hiányzott az S, M, K betű is, mint ahogyan az A, E, O. A többi betű - már amelyik megmaradt, vagy duplán, háromszorosan próbálta meg kitölteni az űrt, vagy folyamatosan változtatta a helyét és mindig más-más hangnak igyekezett megfelelni több-kevesebb sikerrel.


Egy pillanatra megfordult az is a fejemben, hogy számokkal – azok a helyükön maradtak - helyettesíteném a betűket oly módon, hogy az ábécében betöltött helyüknek megfelelő számot képezném, de ezzel meg az volt a bajom, hogy nem tudtam eldönteni a magyar ábécé szigorú szabályait, vagy holmi külhoni leegyszerűsített ábécét vegyem alapul. (Nem mindegy ugye, hogy d,z, vagy dz, a ty-ről nem is beszélve.)

Az idő szorított, a szöveggel el kellett készülnöm, ezért más megoldáshoz kellett folyamodnom. Pénz ide, lustaság oda, elmentem – de nem a vásárba – vásárolni egy új billentyűzetet. Amikor a hatodik számítástechnikainak hazudott üzletben is tanácstalanul tárták szét karjukat az eladók, tudniillik az évszázados billentyűzet eladási rekord is megdőlt a héten, mivel mindenkinek egyszerre ment tönkre, vagy bolondult meg a klaviatúrája és szétkapkodták az évek óta porosodó készleteket is, ezért általánossá vált az áruhiány. Egy billentyűt sem lehetett kapni, nemhogy egy egész zetet.

Mire sikerült a főnök asztaláról elcsórnom az általa alig használt, majdnem új, alig öt éves, szinte érintetlen gombsort és mire hazaértem, hogy mihamarább leüthessem, amit le kell, teljesen elfelejtettem miről is akartam írni.

Azt hiszem ez az írás is akkor született.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.