- Jó napot kívánok! Valami szép virágot szeretnék.
- Jó napot! Semmi akadálya. Csak szép virágot tartok. Nézzen csak körbe!
- Elég lapos a pénztárcám és nem tudom, hogy mégis mire futja.
- Értem. Azt megtudhatom, hogy milyen alkalomra lesz?
- Nőügy.
- Bíztam benne. Születésnap, névnap, randevú?
- Is.
- Miért nem visz mondjuk gerberát?
- Az melyik?
- Itt ez az. Elég friss és szép színekben van.
- Miért a többi nem friss? Nem megenni akarom, hanem ajándékba adni. Máskülönben szép a színe, de a formájával nem vagyok kibékülve. Más?
- Frézia?
- Az olyan gyengécske. Olyan semmilyen.
- Pedig a hölgyek nagyon szeretik. A rózsa túl direkt.
- Nem is az inasom által akarom átadni. Mi az, hogy direkt?
- Az üzenet, amit hordoz. De egy kicsit lehet a színekkel játszani. Nagyon szépek és frissek ők is.
- Nem. A rózsa olyan snassz. Olyan, mint az a másik, az a … na nem jut eszembe a neve.
- Szegfű?
- Az az. Na pont olyan, csak másmilyen. Ilyen erővel tulipán is lehetne.
- Pedig abból is érkeztek nagyon szép példányok.
- És az ott mi?
- Azt nem ajánlom. Az kardvirág. Szúrós, hegyes. Majdnem olyan, mintha kaktuszt vinne.
- Nocsak! Nem dicséri. Idáig minden virágját agyonajnározta.
- Ez azért túlzás. Egyébként ezt is dicsérem, mert a maga nemében szép, de …
- De mi? De miért ne vigyek kardvirágot? Félre van téve ugye?
- Dehogyis van! Akkor nem is látná, nem tenném ki.
- Lehet, hogy álca. Lehet, hogy azt hiszi, hogy így nem szúr szemet. Roppant gyanús.
- Egy kicsit túlbonyolítja a kedves vevő. Erről szó sincs. Az is nagyon szép virág.
- Én már nem hiszek magának. Már elszólta magát. Magának nem tetszik az a virág.
- De tetszik és az is és az is és az is.
- Igen? Akkor miért adja el őket, miért igyekszik tőlük megszabadulni? Miért nem viszi haza az összeset?
- Tessék? Hazavinni? Minek?
- Ahá! Hogy-hogy minek? Akit szeretünk, azt nem hagyjuk magára.
- De én nem hagyom magukra őket, illetve itt hagyom őket a boltban, de attól még …
- Nekem már hiába magyarázkodik. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet, de maga válogat köztük, kivételez velük. Maga nem szereti a virágokat, tehát rossz ember. Ajánlom magamat!
- A viszont …
- Jó napot! Semmi akadálya. Csak szép virágot tartok. Nézzen csak körbe!
- Elég lapos a pénztárcám és nem tudom, hogy mégis mire futja.
- Értem. Azt megtudhatom, hogy milyen alkalomra lesz?
- Nőügy.
- Bíztam benne. Születésnap, névnap, randevú?
- Is.
- Miért nem visz mondjuk gerberát?
- Az melyik?
- Itt ez az. Elég friss és szép színekben van.
- Miért a többi nem friss? Nem megenni akarom, hanem ajándékba adni. Máskülönben szép a színe, de a formájával nem vagyok kibékülve. Más?
- Frézia?
- Az olyan gyengécske. Olyan semmilyen.
- Pedig a hölgyek nagyon szeretik. A rózsa túl direkt.
- Nem is az inasom által akarom átadni. Mi az, hogy direkt?
- Az üzenet, amit hordoz. De egy kicsit lehet a színekkel játszani. Nagyon szépek és frissek ők is.
- Nem. A rózsa olyan snassz. Olyan, mint az a másik, az a … na nem jut eszembe a neve.
- Szegfű?
- Az az. Na pont olyan, csak másmilyen. Ilyen erővel tulipán is lehetne.
- Pedig abból is érkeztek nagyon szép példányok.
- És az ott mi?
- Azt nem ajánlom. Az kardvirág. Szúrós, hegyes. Majdnem olyan, mintha kaktuszt vinne.
- Nocsak! Nem dicséri. Idáig minden virágját agyonajnározta.
- Ez azért túlzás. Egyébként ezt is dicsérem, mert a maga nemében szép, de …
- De mi? De miért ne vigyek kardvirágot? Félre van téve ugye?
- Dehogyis van! Akkor nem is látná, nem tenném ki.
- Lehet, hogy álca. Lehet, hogy azt hiszi, hogy így nem szúr szemet. Roppant gyanús.
- Egy kicsit túlbonyolítja a kedves vevő. Erről szó sincs. Az is nagyon szép virág.
- Én már nem hiszek magának. Már elszólta magát. Magának nem tetszik az a virág.
- De tetszik és az is és az is és az is.
- Igen? Akkor miért adja el őket, miért igyekszik tőlük megszabadulni? Miért nem viszi haza az összeset?
- Tessék? Hazavinni? Minek?
- Ahá! Hogy-hogy minek? Akit szeretünk, azt nem hagyjuk magára.
- De én nem hagyom magukra őket, illetve itt hagyom őket a boltban, de attól még …
- Nekem már hiába magyarázkodik. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet, de maga válogat köztük, kivételez velük. Maga nem szereti a virágokat, tehát rossz ember. Ajánlom magamat!
- A viszont …
RSS Feed