Nyílt napot tartottak a városi hullaházban. A csekély számú érdeklődő járművekkel – kerekes hordágy – is behajthattak. Merev tekintetükből sugárzott az érdeklődés hidege. Rezzenéstelen arccal hallgatták végig Prof. Nyes Edét, aki az intézmény vezetése mellett, maga is aktívan boncol, hiszen igazságügyi orvosszakértő is. A professzor úr rövid, de annál velősebb bontani, illetve mondanivalójából világosan, kivillant, – mint nyíltan tört sípcsont a bőr alól - hogy milyen áldozatos munkát végeznek minden nap, különösen, ha halálos tömegszerencsétlenség résztvevőit szállítják ambuláns ellátásra hozzájuk, azzal a különbséggel, hogy klasszikus értelemben vett járóbeteg nem, de fekvőbeteg annál inkább előfordul a hófehér csempével borított, elegáns és klimatizált rendelőben, pontosabban boncteremben.
A munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítottak, – az ágy, más szóval tepsiszám is ideálisnak tekinthető az országos átlaghoz viszonyítva - mert sikerült egy nagyobb adag műtrágyás zsák szállítmányt beszerezniük, aminek sokoldalú felhasználására külön tervet készítettek – derült ki a beszámolóból. A hallgatóság fantáziájára hagyatkozhatott a felhasználási terülteket illetően és a legtöbb ötletet felsorakoztató látogató, mindezt magában is tarthatta, hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat: magával vihette a sírba titkát.
Az igazgató úr kiemelte, hogy a mindennapok gyakran tartogatnak meglepetéseket, már ami a feltárt gyomor-, valamint a koponyatartalmakat illeti. „A munka változatos, hiszen viszonylag ritkán teszi tiszteletét ugyanaz a páciens kétszer, így minden nap új arcokkal találkozhatnak a dolgozók. Hírességek is gyakran megfordulnak az intézményben, de egyszer mindenki bejön a csőbe!” – mesélte nevetve Professzor Nyes.
A zsigeri humorral fűszerezett köszöntő és tájékoztató után a mindennapok véres valóságával is (holt)testközelből ismerkedhettek meg az érdeklődők.
A látogatók egy diszkrét boncasztalos ebédet fogyaszthattak el, amely kizárólag fagyasztott húsokból készített étkekből állt. A remekbe szabott ételeket a boncmester – aki mellesleg házmester is, ezért ő szokott a boncteremben is sepregetni - hozzáértő gondossága fémjelezte a kioperált nikkel és platina implantátumokkal.
Az érdeklődők kipróbálhatták az új elektromos rókafogú fűrészt is - de csak egymáson - szaunázhattak a hűtőkamrában, dartsozhattak a kicsorbult szikékkel és libikókázhattak elméletben a belsőségek tömegének megállapítására szolgáló mérleggel. Később vizespólós versenyt rendeztek, ahol az nyert, akit a boncsegéd nem tudott lespriccelni a boncasztal takarítására szolgáló slaggal. Aki kedvet kapott hozzá vastagbélre fűzött koponyával ledönthetett a néhány sehová sem illő lábszárcsontból fabrikált lengőtekebábut. Óriási érdeklődésre tartott számot a boncjegyzőkönyvek, halottvizsgálati formanyomtatványok becsukott szemmel, kéz nélkül történő kitöltése. A nyertesek hazavihették a saját halotti anyakönyvi kivonatuk fénymásolatát – mivel az eredetit a hozzátartozók vehették át, kevésbé ünnepélyes keretek között.
A nyílt nap végén a hűtőkamra ajtaját ünnepélyes keretek között rázárták a tisztelt, csak testben jelenlévőkre, akik ezt mélyen, nagyon mélyen hallgatva vették tudomásul.
A munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítottak, – az ágy, más szóval tepsiszám is ideálisnak tekinthető az országos átlaghoz viszonyítva - mert sikerült egy nagyobb adag műtrágyás zsák szállítmányt beszerezniük, aminek sokoldalú felhasználására külön tervet készítettek – derült ki a beszámolóból. A hallgatóság fantáziájára hagyatkozhatott a felhasználási terülteket illetően és a legtöbb ötletet felsorakoztató látogató, mindezt magában is tarthatta, hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat: magával vihette a sírba titkát.
Az igazgató úr kiemelte, hogy a mindennapok gyakran tartogatnak meglepetéseket, már ami a feltárt gyomor-, valamint a koponyatartalmakat illeti. „A munka változatos, hiszen viszonylag ritkán teszi tiszteletét ugyanaz a páciens kétszer, így minden nap új arcokkal találkozhatnak a dolgozók. Hírességek is gyakran megfordulnak az intézményben, de egyszer mindenki bejön a csőbe!” – mesélte nevetve Professzor Nyes.
A zsigeri humorral fűszerezett köszöntő és tájékoztató után a mindennapok véres valóságával is (holt)testközelből ismerkedhettek meg az érdeklődők.
A látogatók egy diszkrét boncasztalos ebédet fogyaszthattak el, amely kizárólag fagyasztott húsokból készített étkekből állt. A remekbe szabott ételeket a boncmester – aki mellesleg házmester is, ezért ő szokott a boncteremben is sepregetni - hozzáértő gondossága fémjelezte a kioperált nikkel és platina implantátumokkal.
Az érdeklődők kipróbálhatták az új elektromos rókafogú fűrészt is - de csak egymáson - szaunázhattak a hűtőkamrában, dartsozhattak a kicsorbult szikékkel és libikókázhattak elméletben a belsőségek tömegének megállapítására szolgáló mérleggel. Később vizespólós versenyt rendeztek, ahol az nyert, akit a boncsegéd nem tudott lespriccelni a boncasztal takarítására szolgáló slaggal. Aki kedvet kapott hozzá vastagbélre fűzött koponyával ledönthetett a néhány sehová sem illő lábszárcsontból fabrikált lengőtekebábut. Óriási érdeklődésre tartott számot a boncjegyzőkönyvek, halottvizsgálati formanyomtatványok becsukott szemmel, kéz nélkül történő kitöltése. A nyertesek hazavihették a saját halotti anyakönyvi kivonatuk fénymásolatát – mivel az eredetit a hozzátartozók vehették át, kevésbé ünnepélyes keretek között.
A nyílt nap végén a hűtőkamra ajtaját ünnepélyes keretek között rázárták a tisztelt, csak testben jelenlévőkre, akik ezt mélyen, nagyon mélyen hallgatva vették tudomásul.
RSS Feed