Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Karba-penna

4/4/2015

0 Comments

 
Számos hasznos találmány teszi boldoggá és önfeledté mindennapjainkat. Emlékezzünk halkan a színházi előadásokon hangosan csipogó, vagy 7-14-21 dallamon zenélő - ez akár sárkány is lehetne – kvarcórákra, a fejreálló Boogie-autókra, amiktől a szüleink álltak fejre és nem csak képletesen, hanem nagyon is valóságosan, a falon lecsorgó gumipolipra, aminek neve ellenére semmi köze a maffiához  - ez az őket árusítókról nem volt elmondható – és végül, de nem utolsósorban a robbanó cukorkára, vagy rágóra.

A háztartásunkban lakó egyik kiskorú hívta fel a figyelmemet egy érdekes és ugyanakkor elgondolkodtató találmányra, a karperecként viselhető golyóstollra.
Első pillantásra egészen tetszetős, vidám kis készségnek láttam, ami talán nem is egészen haszontalan, mint mondjuk egy (gyárilag) piros-fehér, vagy zöld-fehér, vagy akármilyen színű – fehér szurkolói sál. De aztán ráébresztettek, gondolkodásom alapjaiban hibás, bár nem elítélendő.

Mert mi is lehet az indoka a karkötő-tollnak. Mondjuk az, hogy ha esetleg olyan helyzetbe kerülünk, hogy alá kell írnunk, akkor ez rögtön ott lenne kéznél, pontosabban kézen. Már itt megborult az elméletem, ugyanis megtudtam, hogy ahol alá kell írni,  - ha nem is egészen véletlenül - ott van is toll.
Azonban, ha olyan helyre megyünk, ahol esetleg alá kellhet írnunk, vagy csak egyáltalán írnunk kellene, ott is teljesen értelmetlen ez a kombináció, hiszen, ha számítok arra, hogy írnom kellhet, akkor vigyek magammal egy tollat – meg mindig vigyek magammal egy tollat – ami a hihetetlen technikai fejlődés közepette filléres termékké vált, valamint nem ölt elviselhetetlen méretet sem. Tehát ismételten felesleges a csuklómra csavart toll.

Ám a mindet elsöprő indok nem ez volt. Ennél sokkal összetettebb,  érzelmileg túlfűtött, de legalábbis átmelegített nevezetesen az, hogy a hajlékony golyóstoll egészen egyszerűen csúnya.

Hát tudhatok én ezzel szemben eredményesen érvelni?

0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.