Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Csak pontosan

13/4/2015

0 Comments

 
Díjat nyert a Miskolci Sportiskola olvasom az újságban szalagcímében és mohón odalapozok a cikkhez. Olvasom, hogy minimális különbséggel lett második a Szolnoki Sportiskola, de gondolom én fényévnyi különbséggel a Debreceni Sportiskola előtt.
Ez igazán jó hír, nem is kell ennél jobb egy hét kezdéshez. Lelki szemeim előtt felsejlett az ádáz küzdelem, amit az iskolák egymás ellen vívtak, ahogy orbitális futóversenyeken mérkőztek meg a földrajzilag egymástól távol elhelyezkedő létesítmények. Talán hasonló tusa ihlette meg a költőt, aki a „Kiment a ház az ablakon” című sorokat papírra vetette.
Elképzeltem milyen lehetett városunk büszkesége például kislabdadobásból, mit tudott felmutatni, vagy ott a magasugrás, amikor a második emelet leveri a lecet. Ugyancsak bizarr látványt nyújthatott a távolugrás – az üvegezők nagy örömére – valamint a szimultán szobabicikli – természetesen maga felé hajló kézzel.

Vérbeli sportemberként mondhatnám, hogy nem is az eredmények, hanem a megjelenés, a részvétel volt a fontos, de nem vagyok vérbeli sportember, vére kívüli sportember sem, ezért én csak azt látom, hogy nem volt más célja a cikkírónak, minthogy kitöltse a rábízott felületet.

Mint én tettem most.

0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.