Bizonytalanság - avagy egy látogatás margójára

• Mondja maga egy tetű? 
• Nem kérem. Még véletlenül se tévesszen össze! Csótány vagyok.
• Biztos, hogy nem poloska?
• Nem! Hát ilyen jellemtelennek nézek én ki?
• Ami azt illeti igen. Elsőre bélféregnek néztem volna, de most, hogy megszólalt eloszlott minden kétségem: Ön nem egy féreg, hanem kettő, sőt egy egész tenyészet.
• Már említettem volt, hogy csótány vagyok, szabatosabb néven svábbogár.
• Mondja, most felvág? Az egész környék egy tetűnek tartja. Egyedül én szavaztam magának bélférgességet. Nem mondhatja, hogy semmibe sem veszem.
• Én ezt nem állítottam, csak bátorkodtam megjegyezni, hogy félre méltóztatott ismerni. Én igazolni tudom három generációra visszamenőleg, hogy a családban mindenki csótány volt.
• Biztos, hogy egy fél vándorpatkány sem fordult meg maguknál?
• Akkor azt nem tagadnám. Egy vándortetű ugyanolyan pedigré, mint a svábbogárság. De nem értem, miért akar nekem mást bebeszélni, mint ami vagyok, vagy amivé lettem?
• Én sem értem, de azt érzem, hogyha Önre nézek a hányinger kerülget...
• Engem szintúgy. Ne gondolja, hogy kivételt képez! Amit csinál, gondol, tesz és ami mindennél a legfontosabb, ahogyan teszi olyan alávaló és utánozhatatlanul undorító, hogy azt már tanítani lehetne.
• Ne dicsérjen, mert menten zavarba jövök!
• ...         

     
… és ez így ment addig, amíg egy szép napon meg nem haltak.