Mondják - de én nem hiszem el - hogy Magyarországon komoly problémák vannak az iskolarendszerrel, hogy több a lyuk rajta, mint egy szakadt szitán. Én ezt nem hiszem, hiszen, ahol ennyi okos és értelmes honatya végzi naponta áldásos tevékenységét nem is érvényesülhet más csak stratégiai elképzelések, ahol ennyi hős kebel szakad belé a fájdalomba, hogy nem tudnak mindenkit nevelés, tanítás árán jobbá tenni, ott nincsenek és nem is lehetnek fehér foltok a közoktatás kék egén.
A közoktatásra épülő nagyszerű felsőoktatásnak már nem is marad más, mint, hogy lefölözze a tejet. Mert nem ez az ország az, ahol bölcsészkarokon hangosan olvastatnak, mivel az olvasás nehéz tudományát általános iskolában nem sikerült elsajátítani, nem itt egyedüli és legnehezebb akadálya a diplomamegszerzésének az a fránya nyelvvizsga. (Ha jól belegondolok 4-5-6 év alatt micsoda gazdag tudással gyarapodhatnak ifjaink, ha annyira elfáradnak, hogy a nyelvvizsgára már nem is marad idejük, vagy/és energiájuk.)
Nem kérem, nem ez az ország, ahol egy érettségi gyakorlatilag funkcionális analfabetizmusról állít ki megcáfolhatatlan bizonyítványt, nem itt ér annyit egy diploma, mint a papír, amire rányomtatták. Itt minden a legnagyobb rendben zajlik, ami a tanítást és az oktatást illeti. Nem igaz, hogy az oktatás sokáig húzóágazat volt a gazdaságban, hiszen ennél olcsóbban pénzt összekaparni nem lehetett – kivonva ebből a természettudományos oktatást, mert az felszerelés és laborigényes, szükségszerűen pénzigényes. Ezért aztán boldog boldogtalan indíthatott haszontalan, vagy még annál is haszontalanabb képzéseket, pontosabban a piaci igényeknek meg nem felelő tanfolyamokat, amivel elhelyezkedni csak a tanfolyam befejezéséig látszott esély.
(Addig is csak a mesterségesen fenntartott látszat miatt, mert különben lehúzhatták volna a rolót a képzőintézmények.)
Meg is látszik, hogy mennyire meg kellett küzdeni sokaknak az esti és a levelező szakokon azért a fránya diplomáért, a nappalin meg pláne. Ezek az emberek ma sorsunkat befolyásoló pozíciókban ülnek, vagy állnak – lásd bővebben sor a munkaügyi központban – és hoznak naponta számtalan megkérdőjelezhetetlen és kifogásolhatatlan döntést. Ezért is tartunk itt.
Nem mondom meg melyik egyetem, nem mondom meg mikor – mert bármikor megtörténhetett volna és fog is még - diplomakiosztóján történt meg az alábbi eset – rossz nyelvek szerint, hogy a diplomáját megérdemelten átvenni szándékozó csak annyit kérdezett, hogy a neve mellett írja-e alá a tanúsítványt. A zavarra rá tudnám fogni az alatta történő aláírást, de mellette hely sincs.
Ő talált. Remélem más is talál neki egyet. Lehetőleg minél távolabb innen. Bár, aki ilyen szinten van, arra itthon van szükség (Hofi).
A közoktatásra épülő nagyszerű felsőoktatásnak már nem is marad más, mint, hogy lefölözze a tejet. Mert nem ez az ország az, ahol bölcsészkarokon hangosan olvastatnak, mivel az olvasás nehéz tudományát általános iskolában nem sikerült elsajátítani, nem itt egyedüli és legnehezebb akadálya a diplomamegszerzésének az a fránya nyelvvizsga. (Ha jól belegondolok 4-5-6 év alatt micsoda gazdag tudással gyarapodhatnak ifjaink, ha annyira elfáradnak, hogy a nyelvvizsgára már nem is marad idejük, vagy/és energiájuk.)
Nem kérem, nem ez az ország, ahol egy érettségi gyakorlatilag funkcionális analfabetizmusról állít ki megcáfolhatatlan bizonyítványt, nem itt ér annyit egy diploma, mint a papír, amire rányomtatták. Itt minden a legnagyobb rendben zajlik, ami a tanítást és az oktatást illeti. Nem igaz, hogy az oktatás sokáig húzóágazat volt a gazdaságban, hiszen ennél olcsóbban pénzt összekaparni nem lehetett – kivonva ebből a természettudományos oktatást, mert az felszerelés és laborigényes, szükségszerűen pénzigényes. Ezért aztán boldog boldogtalan indíthatott haszontalan, vagy még annál is haszontalanabb képzéseket, pontosabban a piaci igényeknek meg nem felelő tanfolyamokat, amivel elhelyezkedni csak a tanfolyam befejezéséig látszott esély.
(Addig is csak a mesterségesen fenntartott látszat miatt, mert különben lehúzhatták volna a rolót a képzőintézmények.)
Meg is látszik, hogy mennyire meg kellett küzdeni sokaknak az esti és a levelező szakokon azért a fránya diplomáért, a nappalin meg pláne. Ezek az emberek ma sorsunkat befolyásoló pozíciókban ülnek, vagy állnak – lásd bővebben sor a munkaügyi központban – és hoznak naponta számtalan megkérdőjelezhetetlen és kifogásolhatatlan döntést. Ezért is tartunk itt.
Nem mondom meg melyik egyetem, nem mondom meg mikor – mert bármikor megtörténhetett volna és fog is még - diplomakiosztóján történt meg az alábbi eset – rossz nyelvek szerint, hogy a diplomáját megérdemelten átvenni szándékozó csak annyit kérdezett, hogy a neve mellett írja-e alá a tanúsítványt. A zavarra rá tudnám fogni az alatta történő aláírást, de mellette hely sincs.
Ő talált. Remélem más is talál neki egyet. Lehetőleg minél távolabb innen. Bár, aki ilyen szinten van, arra itthon van szükség (Hofi).
RSS Feed