A eszementei rendőrkapitányág teljes bűnügyi állománya kórházba került.
Az ügy pikantériáját nem az adta, hogy a gyógykezelés alatt szabad rablás folyt a szó valóságos és átvitt értelmében is a városban, hanem inkább az az egységesség, amely nem volt jellemző e rázós területen dolgozó munkatársakra. Komoly gondot okozott a vezetőségnek is az együttműködés hiánya, de ez esetben úgy tűnt, az elhidegülés baljós viharfelhői tovaúsztak a bűnügyi osztály egéről.
Aznap reggel egy névtelen bejelentés érkezett, hogy egy régóta körözött bűnözőt láttak
a Négy furcsa macska nevű borozóban iszogatni. Az ügyeletben lévő két nyomozó a helyszínre sietett, de addigra a lator eliszkolt. Haladéktalanul megkezdték a tanuk meghallgatását és az esetleges nyomok feltérképezését. És ekkor történt meg a baj.
Az erősítés olyan gyorsan odaért a helyszínre, hogy a sebesülteket még kórházba sem tudták szállítani. A hordágyon fekvő és jajgató nyomozók azonban érdemben információt átadni nem tudtak.
Alig távolodott el néhány száz méterre a mentőautó, amikor a rend, nyomozást folytatni igyekvő őrei ugyancsak ellátásra szorultak. Ez a tragédia váratlanul érte a vezetést, amely kénytelen volt immár maga a helyszínre vonulni, hiszen több szakavatott, hozzáértő, beosztott rendőr, akkor éppen nem volt szolgálatban.
Éppen, hogy a tetthelyre értek, amikor újra megcsörrent a mentők telefonja.
Néhány nappal később a kapitányság humán-főcsoportjának megbízott képviselői meglátogatták a pórul járt kollégáikat. Mindannyian ugyanott kerültek elhelyezésre. Mindannyiuknak a talpa sérült meg. A cipőtalpuk megolvadt és ráégett a lábukra. Miután állni nem voltak tovább képesek, a földre rogytak, ám ekkor letámasztott tenyereik és alfelük sült pirosra.
Túlságosan forró volt a nyom, amin üldözni kezdtek. A sors fintora, hogy hamarabb hűlt ki, mint ahogyan kiengedték volna őket a kórházból. Azóta névtelen bejelentésekre nem reagálnak, de a névtelen bejelentőket tűzzel … akarom mondani vassal kergetik.
Az ügy pikantériáját nem az adta, hogy a gyógykezelés alatt szabad rablás folyt a szó valóságos és átvitt értelmében is a városban, hanem inkább az az egységesség, amely nem volt jellemző e rázós területen dolgozó munkatársakra. Komoly gondot okozott a vezetőségnek is az együttműködés hiánya, de ez esetben úgy tűnt, az elhidegülés baljós viharfelhői tovaúsztak a bűnügyi osztály egéről.
Aznap reggel egy névtelen bejelentés érkezett, hogy egy régóta körözött bűnözőt láttak
a Négy furcsa macska nevű borozóban iszogatni. Az ügyeletben lévő két nyomozó a helyszínre sietett, de addigra a lator eliszkolt. Haladéktalanul megkezdték a tanuk meghallgatását és az esetleges nyomok feltérképezését. És ekkor történt meg a baj.
Az erősítés olyan gyorsan odaért a helyszínre, hogy a sebesülteket még kórházba sem tudták szállítani. A hordágyon fekvő és jajgató nyomozók azonban érdemben információt átadni nem tudtak.
Alig távolodott el néhány száz méterre a mentőautó, amikor a rend, nyomozást folytatni igyekvő őrei ugyancsak ellátásra szorultak. Ez a tragédia váratlanul érte a vezetést, amely kénytelen volt immár maga a helyszínre vonulni, hiszen több szakavatott, hozzáértő, beosztott rendőr, akkor éppen nem volt szolgálatban.
Éppen, hogy a tetthelyre értek, amikor újra megcsörrent a mentők telefonja.
Néhány nappal később a kapitányság humán-főcsoportjának megbízott képviselői meglátogatták a pórul járt kollégáikat. Mindannyian ugyanott kerültek elhelyezésre. Mindannyiuknak a talpa sérült meg. A cipőtalpuk megolvadt és ráégett a lábukra. Miután állni nem voltak tovább képesek, a földre rogytak, ám ekkor letámasztott tenyereik és alfelük sült pirosra.
Túlságosan forró volt a nyom, amin üldözni kezdtek. A sors fintora, hogy hamarabb hűlt ki, mint ahogyan kiengedték volna őket a kórházból. Azóta névtelen bejelentésekre nem reagálnak, de a névtelen bejelentőket tűzzel … akarom mondani vassal kergetik.
RSS Feed