Azt írja az újság, hogy alulértékelik a nőket.
Megcáfolni nem tudom e hírt, de lehet, hogy nem is akarom.
Még véletlenül sem szeretném, ha szexistának tartana valaki, egy olyasféle kanmajomnak, aki csak azzal foglalkozik, hogy mi van a nők szoknyája alatt, aki derékon felül nem lát, aki csak stíröli azokat a hosszú, kecses, formás, formátlan, donga és X lábakat, amin a szebbik nem ide-oda topog, azokat a gömbölyű és lapos hátsókat, ülőgumókat - vagy akár üllőgümőket - amiket csak a nők képesek oly érzékien ringatni a mögötte haladó urak előtt. Aki a szemével levetkőztet mindenkit, akit csak meglát - zavarosabb időkben, akit meghall. Nem, én nem ilyen vagyok.
Megbotránkoztatónak tartom, hogy a nőknek csak a hátsó/alsó végtagjaira koncentrálnak egyesek és azok találkozási pontjára, pontosabban varratára, ahol úgy nyílnak a lányok, asszonyok, mint egy agyonolvasott és betört könyv.
Utálkozva fordulok el azon férfitársaimtól, akik képesek a testhez simuló, cicanadrágszerű női alsóruházaton, bizonyos tevepatákra emlékeztető alakzatokat órákig keresgélni és siker esetén nyelvükkel nagyokat csettinteni és sokat sejtetően gúnyos mosollyal egymásra kacsintani. Én nem ilyen vagyok.
Én igenis hiszek abban, hogy a nők más értékeket is hordoznak. Az én tekintetem nem tapad a combokra, vádlikra, térdekre, popsikra – súlyosabb esetekben seggekre – hanem folyton folyvást keresi mindazt, amit egy hölgyben csodálni lehet.
Szeretem felülértékelni őket.
Az én szemeim kereszttűzébe ezért rendszeresen bekerülnek a mellek is.
Megcáfolni nem tudom e hírt, de lehet, hogy nem is akarom.
Még véletlenül sem szeretném, ha szexistának tartana valaki, egy olyasféle kanmajomnak, aki csak azzal foglalkozik, hogy mi van a nők szoknyája alatt, aki derékon felül nem lát, aki csak stíröli azokat a hosszú, kecses, formás, formátlan, donga és X lábakat, amin a szebbik nem ide-oda topog, azokat a gömbölyű és lapos hátsókat, ülőgumókat - vagy akár üllőgümőket - amiket csak a nők képesek oly érzékien ringatni a mögötte haladó urak előtt. Aki a szemével levetkőztet mindenkit, akit csak meglát - zavarosabb időkben, akit meghall. Nem, én nem ilyen vagyok.
Megbotránkoztatónak tartom, hogy a nőknek csak a hátsó/alsó végtagjaira koncentrálnak egyesek és azok találkozási pontjára, pontosabban varratára, ahol úgy nyílnak a lányok, asszonyok, mint egy agyonolvasott és betört könyv.
Utálkozva fordulok el azon férfitársaimtól, akik képesek a testhez simuló, cicanadrágszerű női alsóruházaton, bizonyos tevepatákra emlékeztető alakzatokat órákig keresgélni és siker esetén nyelvükkel nagyokat csettinteni és sokat sejtetően gúnyos mosollyal egymásra kacsintani. Én nem ilyen vagyok.
Én igenis hiszek abban, hogy a nők más értékeket is hordoznak. Az én tekintetem nem tapad a combokra, vádlikra, térdekre, popsikra – súlyosabb esetekben seggekre – hanem folyton folyvást keresi mindazt, amit egy hölgyben csodálni lehet.
Szeretem felülértékelni őket.
Az én szemeim kereszttűzébe ezért rendszeresen bekerülnek a mellek is.
RSS Feed