Fekszik előttem a család kedvence. Nem, nem én, hanem a másik: a kutya.
Oldalán elnyúlva a kályha előtt pihente ki az eblét ember által felfoghatatlan és megfejthetetlen fáradalmait.
Úgy észleltem, hogy rendeltetésének nem megfelelően füleit maga alá gyűrte.
Mikor először estem át rajta, lágyan arra kértem, hogy legyen olyan kedves odébb fáradni, de a füle botját sem mozdította, ami egyrészt érthető – hiszen éppen az volt maga alá gyűrődve – másrészt pedig nem.
Aztán mikor másodszor, már a kályha oldalába kapaszkodva, harmadfokú égési sérülések beszerzése árán tudtam csak egyensúlyomat visszanyerni, már egy más hangfekvésben kívántam helyváltoztatásra bírni. Természetesen erre sem reagált úgy, ahogyan egy kutyától elvárható lenne.
Akkor döbbentem rá a szörnyű tényre: a kutya megsüketült. Hiszen ezért nem törődik a fülével, ezért nem hallja, hogy mit is bömbölök neki! Szegény ördög – gondoltam magamban – teszek még egy kísérletet veled.
A rosszabbik énem bújt elő belőlem és olyan komiszságra szántam el magam, amit most is bánnék, ha nem telt volna már el legfeljebb egy nap az eset óta.
- Levágjam a füledet? – kérdeztem tőle sziszegve. - Letépjem és megegyem? Mondd csak meg bátran ha olyan nagy legény (szuka a lelkem, lehet, hogy ezzel is megzavartam) vagy! Nem, kedves olvasó ezeket a kérdéseket ne tekintse túlzónak, hiszen nincs másról szó, mint praktikus megfontolásról. Ami nem kell, vagy nem használjuk, vagy csorba, vagy törött, azt ki kell dobni. Ezt most olvastam egy feng-shui szakcikkben. A kutya füle nem működik, nem használja (és amúgy is szakadt a széle egy picit) tehát jobb, ha megszabadulunk tőle.
A körülmények optimálisnak ígérkeztek, senki nem volt a közelben, aki borzalmas tettem megakadályozhatta volna.
Marokra fogtam a nagy kenyérvágókést, majd a kutya felé álltam és rodoszi kolosszusként magasodtam felé. Lehajoltam, hogy megragadjam immár csak díszként szolgáló fülét, amikor feleségem a sült hús hangját utánozta a konyhában, mire a jószág feldöntve ugrott talpra és a konyhába ügetett.
El kell ismernem egy kapitális hibát elkövettem. Nem próbáltam meg sült húsul megszólítani az ebet.
Oldalán elnyúlva a kályha előtt pihente ki az eblét ember által felfoghatatlan és megfejthetetlen fáradalmait.
Úgy észleltem, hogy rendeltetésének nem megfelelően füleit maga alá gyűrte.
Mikor először estem át rajta, lágyan arra kértem, hogy legyen olyan kedves odébb fáradni, de a füle botját sem mozdította, ami egyrészt érthető – hiszen éppen az volt maga alá gyűrődve – másrészt pedig nem.
Aztán mikor másodszor, már a kályha oldalába kapaszkodva, harmadfokú égési sérülések beszerzése árán tudtam csak egyensúlyomat visszanyerni, már egy más hangfekvésben kívántam helyváltoztatásra bírni. Természetesen erre sem reagált úgy, ahogyan egy kutyától elvárható lenne.
Akkor döbbentem rá a szörnyű tényre: a kutya megsüketült. Hiszen ezért nem törődik a fülével, ezért nem hallja, hogy mit is bömbölök neki! Szegény ördög – gondoltam magamban – teszek még egy kísérletet veled.
A rosszabbik énem bújt elő belőlem és olyan komiszságra szántam el magam, amit most is bánnék, ha nem telt volna már el legfeljebb egy nap az eset óta.
- Levágjam a füledet? – kérdeztem tőle sziszegve. - Letépjem és megegyem? Mondd csak meg bátran ha olyan nagy legény (szuka a lelkem, lehet, hogy ezzel is megzavartam) vagy! Nem, kedves olvasó ezeket a kérdéseket ne tekintse túlzónak, hiszen nincs másról szó, mint praktikus megfontolásról. Ami nem kell, vagy nem használjuk, vagy csorba, vagy törött, azt ki kell dobni. Ezt most olvastam egy feng-shui szakcikkben. A kutya füle nem működik, nem használja (és amúgy is szakadt a széle egy picit) tehát jobb, ha megszabadulunk tőle.
A körülmények optimálisnak ígérkeztek, senki nem volt a közelben, aki borzalmas tettem megakadályozhatta volna.
Marokra fogtam a nagy kenyérvágókést, majd a kutya felé álltam és rodoszi kolosszusként magasodtam felé. Lehajoltam, hogy megragadjam immár csak díszként szolgáló fülét, amikor feleségem a sült hús hangját utánozta a konyhában, mire a jószág feldöntve ugrott talpra és a konyhába ügetett.
El kell ismernem egy kapitális hibát elkövettem. Nem próbáltam meg sült húsul megszólítani az ebet.
RSS Feed