Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A busz, amely elvitte a villanyoszlopot

12/2/2015

0 Comments

 
Egyik reggel dugóba kerültem. Mint kiderült, mentési munkálatokat végeztek, mert egy busz elvitt egy villanyoszlopot. A busz a tetthelyen állt, de a villanyoszlopnak nyomát sem láttam. A sofőr homlokát dörzsölgetve arról számolt be, hogy az oszlop hirtelen lépett elé és erőszakkal kényszerítette, hogy magával vigye, ha már kivitte a helyéről. Egész úton bámészkodott és csak úgy záporoztak belőle a kérdések, melyekre a sofőr vagy tudott válaszolni, vagy nem. Az oszlop egészen felvillanyozódott, hogy olyan helyekre is eljuthatott, ahol legutoljára a betonelemgyárból történő szállításkor járt legutóbb.
Nagyon elképedt mennyit változott a város az utóbbi 40 évben. Alig ismerte ki magát, de az feltűnt neki, hogy a buszvezető észrevétlenül vissza akar fordulni a felállítási helyére, mivel kissé terhére kezdett válni a jelenléte.
Ekkor határozott úgy, hogy leszáll – nem jelzett – és eltűnt egy közeli park fái közt. Ott megállapodott és átvette az emelendő szobor szerepét, amennyiben a körbejárási lehetőségekről van szó. Ez egy szegény kerület volt, itt nem volt pénz szobrászokat megfizetni a sír- és műkövesek pedig csak egysíkú alkotásokkal voltak képesek előrukkolni. De az oszlopnak köszönhetően egy igazi 20. századi obeliszket nyertek, amit meg lehet csodálni, meg lehet koszorúzni, hogy csak a legfontosabb lehetőségeket említsem.
A többi villanyoszlop azóta úgy várja a maga teherautóját, vagy buszát, hogy kiüsse, kivigye a helyéről egy rosszul sikerült manőver után, mint a gesztenyevirág az őt beporzó méhet.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.